21.rész - Áll a bál

Másnap reggel egy telefonhívásra keltünk.

-Haló?-nyögtem ki nagy nehezen és álmosan.

-Jóreggelt álumszuszék! Volt párnacsata tegnap este?

-Taylor? Ha csak ezért hívtál akkor inkább tedd is le!

-Hú de morcos valaki reggel!-gúnyolódott nevetve.-Egyébként azért hívlak mert találtunk valamit a könyvben ami segíthet neked!

-Ez komoly?-pattant fel a szemem.

-Gyertek át Alice-szel és nézzétek meg magatok!-kinyomta a telefont.

-Alice!-kiáltottam rá amikor még jobban belebújt a takaróba.

-Mivan? Még korán van!

-Alszol vagy segítesz megmenteni a legjobb barátnőd életét?

-Nem lehet egyszerre a kettőt?

-Nem! Haladj!

-Oké.

Alice felült az ágyon.

Én elkezdtem öltözni a fürdőszobába. Lassan mindketten el is készültünk. Elindultunk Taylor-ék házához. Nagy meglepetés fogadott minket a nappaliban.

-Rose?

-Na végre! A hasonmásribanc és a mellékribanc is megérkezett.

-Hol van Taylor és Fedro?

-Kicsit kidőltek a vasfűtől amit kaptak! Egyébként azért jöttem, hogy megmondjam, hogy minden készen áll a lányom visszatérésére!

-Minden?

-Megtaláltad Vickit?-kérdezte Alice teljesen lemeredve.

-Meg!

-Te viszont ne örülj annyira drága Katherine! Lehet, hogy lett volna valami mod arra, hogy megmentsenek, de viszont megtaláltam a naplót!

-Shemi naplóját?

-Nem is a tiédet! Az annyira nem érdekes!-mosolyodott el félig felhúzott szemöldökkel. A kezében ott volt a könyv. Valahogy vissza kell szereznem! Csak annyit tehetek, hogy kikapom a kezéből és eltűnök. Meg is próbáltam, de ő gyorsabb nálam.

-Hohohó! Ne felejtsd el! Idősebb vagyok tehát erősebb, gyorsabb és okosabb is mint te! Ne próbálj velem játszani mert mindig én nyerek!-és már el is tűnt.

Pár perccel később Fedro és Taylor is felébredt.

-Mi történt?-ugrott fel Taylor.

-Rose történt.Elvitte a könyvet. Kérlek mondd, hogy megjegyezted amit akartál mutatni.

-Naná, hogy meg! Nem vagyok hülye!

Taylor és Fedro mindent elmeséltek. Kitaláltak egy tervet. A bál pont ara az estére esett amelyiknek Rose fel akarta támasztani a lányát. Rose másnap egy levelet hagyott.

„Katherine!

Remélem tudod, hogy nem tudsz elmenekülni! A városban többen is nekem segítenek és téged figyelnek! Semerre nincs kiút számodra a városból! Mivel nem vagyok kőszívű a bálra amire annyira készültetek még elmehetsz de oda megyek érted!

                                        

                                                           Szeretettel és gyűlölettel: Rose”

Az a pár nap a bálig gyorsan eltelt.

A bál estélyén, amikor öltöztem Taylor bejött a szobámba.

-Segítsek valamit felvenni? Vagy akár le?-vigyorgott rám.

-Taylor nincs kedvem most ehhez.

-Ne nézz úgy, mint akinek ez az utolsó napja életében! Van egy tervünk, és be fog jönni!-mosolygott kedvesen.

-És ha mégis?

-Nem lesz az! ÍGÉREM!

-Ha mégis úgy lenne, ígérj meg valamit!

-Bármit!

-Vigyázni fogtok egymásra Harry-vel és befejezitek, ezt az örökös harcot!

-Rendben!

Egymásra mosolyogtunk. 

Olyan kedves volt. Biztonságban éreztem magamat vele.

-Egyébként gyönyörű a rudád!

-Köszönöm!

-Mehetünk?-kérdezte Harry az ajtóban állva.

-Persze!

Miután Harry kiment a kocsihoz halkan beszélgettem Taylor-rel.

-Te bízol benne?

-Így, hogy ki van kapcsolva nem.

-Én sem.

-Ne aggódj! Minden zavaró tényezőről gondoskodni fogok!

-Mit fogsz vele csinálni?

-Ne aggódj!

-Hogy-hogy ne aggódjak Taylor?

-Bízol bennem?

-Igen!

-Akkor nem kell aggódnod!

Lementünk Taylor-rel és elindultunk a kocsival. A belépés kissé kínos volt. Ketten közre fogtak és úgy kísértek be.

Pár ember minket nézett de ez még semmiség volt ahhoz képest, ami ma este zajlani készült!

Körbepillantottam. Láttam, ahogy Alice és Fedro táncolnak, pár ember pezsgőt iszik, és pár kedves ismerős a suliból beszélget vagy táncol.

-Katherine? Táncolnál velem?-kérdezte Taylor.

-Igen!

A zene lassú volt. Taylor jól táncolt. De nem csoda. Ezt a táncot még akkor találták ki amikor ő vámpírrá vált.

-Félsz?

-Őszintén? Rettegek!

-Nem kell! Van egy tervünk!

-Tudom.

-Nálad van a karó?

-Igen.

-Ne felejtsd el amit beszéltünk!

-Nem fogom.

A zenének vége lett.

-Elköszönök Harry-től!

-Ne aggódj! Nem végleges! Ha a terv beválik, visszakapjuk az igazi énjét!

Megkerestem Harry-t és kihívtam az épület elé.

-Miért kellett kijönnünk?

-Mert el akarok köszönni tőled! Bárhogy is érjen véget a mai este, tudd, hogy szeretlek!

A szemében láttam egy csöppnyi érzelmet, az enyémben meg éreztem a könnyeket.

Egymás szemébe néztünk, és vége. Taylor kicsavarta a nyakát.

-Első fázis: zavaró tényezők megszüntetése, kész!

-Vidd el gyorsan!

-Fedro és Alice bent várnak! Ha bemész, Fedro elkezdi figyelni Rose-t, hogy mikor érkezik!

-Rendben!

Mikor elindultam befelé, Taylor megfogta a csuklómat és visszarántott.

-Mi az?

A szemembe nézett, majd megcsókolt.

Furcsa módon visszacsókoltam. Jó érzés volt őt megcsókolni! De ez az érzés elmúlt amint elengedett és eltűnt Harry-vel.

Odabent megpillantottam Alice-t és Fedro-t. Amikor odasiettem Fedro elindult felém.

-Szólok, ha itt van!

-Rendben!

-Vigyázz magadra! Taylor visszaér mire majd kell!

Bólintottam.

-Kath! Mivel nála van a könyv, tudja, hogy a varázslat amit mondott kamu!

-Tudom. Szerintem azzal is tisztában van, hogy ezt én is tudom. De ő egy aprócska részletet nem tud! 

Hallottam, hogy jelzett egyet a telefonom. Egy SMS jött.

„ITT VAN!     -F”

-Kezdődik!

-Menj fel az emeletre, a helyemen leszek!

-Rendben!

-Sok sikert!-szorosan megöleltük egymást.

Az emeleten idegesen sétáltam végig a folyosón a kijelölt szobát keresve.

Besétáltam az ajtón, és csak füleltem. Mindent hallottam az épületben, de csak Alice hangjára koncentráltam.

-Katherin-t keresed?

-Áh a szárnysegéd! Hogy találtad ki?

-Nem találod meg!

-Fogadunk!

-Miben gondoltad?-kérdezte Alice játékos hangon.

-Mondjuk az életedben!

Hallottam ahogyan megragadta Alice-t és elkezdte fojtogatni.

-Mondom a szabályaimat! Elvezetsz a hasonmáshoz és nem öllek meg! Semmi mellévezetés vagy trükk különben véged! Világos voltam?

-Jójó csak enge..engedd el a torkom!-préselte ki nehezen a szavakat a torkán Alice.

Elengedte Alice-t.

-Merre van?

-Az emeleten egy titkos szobában.

-Jó akkor elvezetsz odáig!

Hallottam a lépteiket egyre közeledni.

-Ott van bent.-zokogta Alice.

Rose belépett az ajtón és rám nézett.

-Katherine! Azt hitted, hogy el tudsz előlem bújni? Ilyen amatőr vagy?

Megrémült arcot vágtam.

-Óh igen, a legjobb barátnőd mondta el, hogy hol vagy csak, hogy a saját életét mentse! Legközelebb jobban kéne figyelned, hogy kit választasz magad mellé! De neked nem lesz már legközelebb!

-Tudod, Rose! Neked meg jobban kéne figyelned, hogy hova sétálsz be!-mosolygott a háta mögött Alice.

-Mi?

Rose ki akart rohanni Alice-hez de nem tudott. Alice az ajtón kívül volt, ő viszont bent.

-Tudod nem csak neked vannak boszorkány „barátaid”!-mondtam neki felhúzott szemöldökkel.

-Te ribanc!-nekivágott az ajtónak.-Hát nem fogod fel? Mindenképpen meghalsz!-megint arrébb vágott.-Mivel a könyvben kiderült az igazság kevésbé fárasztó módon is visszakaphatom Vickit!

Hirtelen valaki lerántotta rólam Rose-t.

-Veled ellentétben neki vannak barátai akik segítenek neki! Sose kaphatod vissza akid valaha is volt!

-Biztos vagy benne?-ezzel a kérdéssel ki is csavarta Taylor nyakát. Rose megint utánam kapott és a torkomnál fogva felemelt.

-Tudod, csak annyit kell tennem, hogy megöllek és ennyi!

-Vagy én téged!

-Mi?

20.rész - Vásárlás

Miután kikerestük a szükséges könyveket visszamentünk Taylor és Harry házába. Választottam egy szobát. Alice segített bepakolni. Nem tudtam túl sok cuccot vinni a tűz miatt, szóval ez gyorsan megvolt.

-Venni kéne neked néhány ruhát mire megint beindul a suli!

Akkor jutott eszembe. Harry is beiratkozott még a téli szünet előtt, hogy együtt tudjunk lenni egész nap.

-Igen, az nem ártana. De Harry is beiratkozott és kötelező kezdeni neki is. Nem tudom, hogy be fog-e jönni!

-Bemegyek.-szólalt meg az új szobám ajtajában.-Vigyáznom kell rád. Azt gondolod elengednélek egyedül?

Ránk mosolygott majd lement a konyhába.

-Mikor megyünk vásárolni?

-Akár ma is mehetünk!

-Rendben!

-Aztán tarthatnánk egy csajos estét! Régen csináltunk már olyat!-mondta mosolyogva.

-Jó! Nem rossz ötlet!-mondtam lehajtott fejjel, és kevés érzéssel.

-Ha nincs kedved nem muszáj!

-Dehogy nincs kedvem csak tudod örülnék ha Harry megint normális lenne! Valahogy vissza kéne zökkenteni! Tudom, hogy ez lehetséges mert láttam már ilyet! Egy érzelmi sokk hatására vagy kínzással! De én nem akarom őt bántani!-hadartam egyre gyorsabban és kétségbe esetten.

-Hé-hé! Nyugodj meg! Valahogy megoldjuk! De most veled foglalkozzunk! Fontos, hogy készen állj sulira és a többire! Valahogy téged is meg kell mentenünk ez alól a hasonmásos átkos izé alól!

Egy nagy levegő után csak mosolyogva válaszoltam

-Rendben! Igazad van! Jobb ha most elmegyünk inkább vásárolni! Egyébként is. Az autóm a garázsban égett el. Szóval egy autót is kell vennünk!

-Ez már mindjárt más hozzáállás!

-Elvigyelek titeket?-kérdezte Taylor az ajtóban állva.

-Nem kell kösz!-vágta rá Alice.

Taylor kicsit megbántódott fejet vágott.

-Hé! Pedig igen is jó lenne! Köszönjük Taylor!

-Oké akkor kint várlak titeket a kocsiban.

Miután hallottunk az ajtó csattanását, ahogy Taylor kiment a házból rögtön rám förmedt Alice.

-Mi volt ez?

-Mi mi volt?

-Ez az összenézés meg hogy azt akarod, hogy velünk jöjjön!?

-Kathrine! Vedd már észre, hogy csak az ágyába akar vinni!

-Na ezt most zárjuk le! Nem akarok vitáról hallani sem a kocsiban, sem a plázában!

-Rendben! Csak féltelek!

-Tudok magamra vigyázni!-válaszoltam mosolyogva.

Alice-szel összeszedtük az megmaradt pénzemet a bőröndömből. Még szerencse, hogy a tárcám alapból a táskámba volt, különben az is elégett volna a tűzben. Bevágtam a bőröndömből összeszedett pénzt a táskámba és kimentünk a kocsi elé. Mikor kiléptünk az ajtón láttam, hogy a kocsiba nem csak Taylor ül, hanem Harry is ott van mellette az anyósülésen. Harry Kimosolygott rám a kocsiból. Alice-szel beültünk hátulra. Taylor kék kabriója nagyon kényelmes volt. Puha bőrülése volt.

-Lányok Harry is úgy döntött, hogy csatlakozik hozzánk ugyanis nem veheti le a szemét Katherine-ről. Szóval tovább kell élveznünk az amúgy sem kellemes társaságát!-Mondta Taylor eröltetett kedvességgel.

-Én nem bánom!-mondta Alice.-Legalább nem próbálkozol annyira rástartolni Kath-re!

-Fejezzlétek már be! Olyanok vagytok mint a 6 évesek!-mondtam kissé hangosan.

Elindult az autó. Már vagy olyan 5 perce mehettünk de senki nem szólalt meg. Kezdett kissé kínossá válni a csend. Alice az ablakon bámult kifele, Taylor az útra meredt vezetés közben, de néha elkaptam a tekinetét, hogy engem néz a visszapillantóból, Harry pedig az ülésből kijött cérnaszállal babrált az ujjával.

Alice egyszer csak megszólalt.

-Majd kiválasztjuk, hogy milyen ruhát veszünk fel a bálra?

-Milyen bálra?

-Az újévi bálra! Nem olvastad a plakátot még a suliban?

-Ha olvastam volna is, a történtek után nem nagyon ragadt meg!

Megint nagy csönd. Végre megállt a kocsi a pláza előtt.

Harry és Taylor kiszálltak a kocsiból. Taylor kinyitotta nekünk hátul az ajtót.

-Köszönjük!-mondtam neki kedves mosollyal. Ő csak visszamosolygott.

A plázán belül az első megálló egy márkás ruhabolt volt. Alice-szel rögtön leszakadtunk a fiúktól ugyanis volt pár mesés darab. Az első amit kinéztem egy piros felső volt amit rögtön fel is próbáltam. Poénkodva jöttem ki a próbafülkéből, hogy előzzem Alice „mindjárt széttépem Taylort” hangulatát.

A piros felsőn kívül vettem egy fekete nadrágot és egy lapis lazuli kék felsőt. Az üzlet üvegein keresztül megláttam egy cipőboltot, amibe azonnal átrohantunk. Vettem néhány magas sarkút, két sportcipőt és három csizmát. Ez a plázában rohangálás ment két órán keresztül, még végül annyi cuccot vettem, hogy ki kellett mennem Taylor-rel a kocsiba berakni őket.

-Fehérneműt vettél már?

-Még nem.

-Próba után megnéznélek benne!-vigyorgott és el sem akartam képzelni, hogy mi játszódhatott le a fejében.

-Taylor!

-Szerintem tudod, hogy tetszel nekem, de szerintem én is neked!-mosolygott rám.

Nem szóltam semmit, csak elindultam befelé. Alice a bejáratnál várt.

-Keresünk akkor a bálra ruhát?

-Hogyne!

A harmadik emeleten találtunk egy üzletet, amiben mindenféle elegáns ruha volt a jobb oldalon és az üzlet bal oldalában pedig öltönyök voltak. Harry és Taylor arra mentek, mi meg elkezdünk válogatni a sok mesébe illő ruha között.

-Te rövidet, vagy hosszút veszel?

-Még nem tudom! Hogy szokott zajlani ez a bál? Elegánsabb este lesz vagy egy lazább?

-Mivel ezt a bál az alapítók ötlete volt, ezért minden évben meg van rendezve, és eléggé elegáns lesz. De ettől függetlenül nem csak lassú zenék lesznek, mert kiharcolták az itt tanulók.

-Akkor mindegy, hogy hosszú vagy rövid?

-Teljesen!

Hosszas kínlódás után megvettünk két gyönyörű ruhát.

-Nem mutatod meg?-szólalt meg a hátam mögött Harry.

-Miért tenném?

-Mert én leszek a kísérőd!

-Hát, ha a kísérőm vagy, ha nem, nem fogom megmutatni senkinek. Meglepetés lesz.

Később miután haza értünk, az összes cuccot amit vásároltam bepakoltam a szekrényembe. Alice-szel egy kicsit még sétálgattunk, utána elmentünk Alice házába. Este nem bírtunk olyan sokáig fentmaradni, hamar elaludtunk.